Beszoktatás

A kisgyermek egyéni igényeitől függő bölcsődei ellátást nyújtó intézménybe, szolgáltatóhoz történő beszoktatásra, adaptációs időszakra úgy tekintünk, mint a kisgyermek elveszett biztonságának újrateremtésére.

A kisgyermek személyi és tárgyi környezetének állandósága („saját kisgyermeknevelő”  rendszer, felmenőrendszer, csoport – és helyállandóság) növeli az érzelmi biztonságot, alapul szolgál a tájékozódáshoz, a jó szokások kialakulásához.

A napirend folyamatosságából, az egyes mozzanatok egymásra épüléséből fakadó ismétlődések tájékozódási lehetőséget, stabilitást, kiszámíthatóságot eredményeznek a napi események sorában, növelik a gyermek biztonságérzetét.

A biztonság nyújtása természetszerűleg magában foglalja a fizikai és a pszichikai erőszak minden formájától való védelmet is. Az intézményünk nagy gondot fordít arra, hogy a kisgyermekek beszoktatása és bölcsődei léte során a fokozatosságot szem előtt tartsa.

A fokozatosságnak a bölcsődei nevelés minden területét érintő bármely változás esetén érvényesülnie kell. A kisgyermek új helyzetekhez való fokozatos hozzászoktatása segíti alkalmazkodását, a változások elfogadását, az új helyzetek megismerését, a szokások kialakulását.

A kisgyermek nevelése során a fokozatosságot nagyon fontosnak tartjuk. Ez a fokozatosság érvényesül a beszoktatás során, a játékkészlet bővítése során, az ételekkel való ismerkedés alkalmával és a gyermeket körülvevő személyek, események kapcsán is.

Családlátogatás

• Célja: A családdal való kapcsolatfelvétel, a gyermeknek otthoni környezetben történő megismerése. Az első családlátogatásra a beszoktatást megelőzően kerüljön sor.
• A kisgyermeknevelő ismeri a családlátogatás jelentőségét

• a családlátogatáson hivatásának megfelelően viselkedik
• a szülő felé hitelesen képviseli azt, hogy a családlátogatás előnyös a gyermek szempontjából.

• Meglátogatjuk a családot, ahol „Beajánljuk magunkat”. Elmondjuk, miben vagyunk erősek, milyen értékeink vannak, miért vagyunk meggyőződve arról, hogy különleges, nagyszerű hely a miénk. Megosztjuk a tapasztalatunkat az anyával, hogy miért jó együtt szoktatni a gyermeket a bölcsődébe, és mennyi előny származik a közös igyekezetből.

Beszoktatás

• Eljön a „a nagy nap” a beszoktatás, itt az alkalom arra, hogy bizonyítsuk hitelesek, őszinték vagyunk, pont azt nyújtjuk amit ígértünk. Tetteinkkel igazoljuk, nekünk egyaránt fontos az anya, és gyermeke. Az anya segítőtársunk a két hét alatt, amitől ez a kapcsolat többé válik mint egy felszínes ismeretség.
• segítséget nyújtunk a bölcsődébe kerüléssel járó nehézségek megelőzésében, illetve csökkentésében, az átélt nehézségek feldolgozásában,
• segítjük az egyéni szükségletek kielégítését,
• bensőséges kapcsolatot alakítunk ki a gyermekkel,
• segítjük az én-tudat egészséges fejlődését,
• a gyermeket fejlettségi szintjének megfelelően tájékoztatjuk, a vele kapcsolatos eseményekről,
• a gyermek érdeklődését követve beszélgetünk a gyermek élményeiről, örömeiről, nehézségeiről,
• a nyelvtanilag helyes, választékos beszédtechnikára tanítjuk
• segítjük a társas kapcsolatok alakulását, az együttélési szabályok elfogadását, a másik iránti nyitottság, empátia és tolerancia fejlődését,
• a gyermek viselkedéseinek pozitívumaira, belátására építve elfogadtatjuk a szociális szabályokat.
• Nyitottak vagyunk, ami nem szűnik meg a beszoktatás végeztével. Egyenletes, megbízható, állandó marad a szülők és a pedagógusok bensőséges viszonya.
• Valljuk, nyugodtan nyitva lehetnek az ajtóink, amit teszünk arra, büszkék vagyunk.

”Saját” kisgyermeknevelő-rendszer

Az a szervezeti forma, ahol a kisgyermeknevelő fokozottan felelős a csoport egy részéért, így minden gyermeknek van „saját” kisgyermeknevelője. A felnőtt az un. Ölelkezési időben idejét elsősorban a „saját” gyermekei gondozására, nevelésére fordítja. Így több figyelem jut minden gyermekre, jobban számon lehet tartani egyéni igényeit, problémáit, szokásait.

A „saját” kisgyermeknevelő koordinálja a gyermek beszoktatását, és a bölcsődei élet egész időtartama alatt ő marad a nevelője. Un. „felmenőrendszer”